2019.01.04 14:52
Ez a takaró egy pillanat alatt álomba ringatott engem a pihe-puha melegségével
Ülök a buszon. Épp mennem kell vissza dolgoznom, mivel külföldön élek. Kinézek az ablakon, és csak a kopár tájat látom. Az üres faágakat, amelyeken megcsillan a tél első igazán csípős fagya.
Ez a pillanat pont tükrözi a jelenlegi lelkiállapotomat. Pont olyan üresség lakozik bennem, mint amilyen a táj is, így télen.
Túl szép napokat éltem meg az ünnepek alatt. Az egész család együtt volt, finomakat ettünk, ittunk és jókat nevettünk. Bár kicsit fárasztó volt a sok előkészület, úgy érzem, hogy megérte, hiszen az egész családomat igazán boldognak láthattam. Miután az utolsó vendég is elment, jöhetett a jól megérdemelt pihenés a hiper-szuper karácsonyi ajándékomban. Egy sellőtakarót kaptam meglepetésként, amely egy régi vágyam volt már. Ez a takaró egy pillanat alatt álomba ringatott engem a pihe-puha melegségével.
Na de elég is lesz az ábrándozásból, sajnos vissza kell térni a “szürke” hétköznapokba és elfogadni, hogy vége a meghitt ünnepeknek.
De azért a sellőtakarót elhoztam magammal, hogy a hidegebb napokban is olyan melegségben érezhessem magam, mint ahogyan a családom mellett..
