Mit tegyünk, ha ellenáll a délutáni alvásnak a totyogó?
A gyereknevelésben egy biztos: soha semmi sem biztos. Amint végre kialakul egy megszokott rendszer, azonnal jön valami változás, és minden felborul.
Ilyen korszak jellemzően az is, amikor a totyogó, másfél-két éves gyerkőc egyszercsak teljesen ellenáll a délutáni alvásnak. Bosszantó tud ez lenni, hiszen az addig jól bevált praktikák mind csődöt mondanak, és a rábeszélés sem hat, hiszen hiába ért már nagyon sok mindent a gyerkőc, az összefüggéseket még nem látja át. Nem érdemes belemenni a harcba, és makacsul ragaszkodni az alváshoz, hiszen ha felidejesítjük magunkat, az altatás biztosan kudarcba fullad. Azonban az is tény, hogy az ilyen kicsi gyerekeknek még szükségük van a nappali alvásra, ha minden nap engedünk, végül teljesen el fogja hagyni a szundikálást. Nézzük, miért lehet ez a nagy ellenállás a gyermeknél, és mit tehetünk ellene? Milyen praktikákat vethetünk be, hogy átvészeljük ezt az időszakot?
Miért áll ellen a totyogó?
Több oka lehet a nagy ellenállásnak. Egyrészt a gyermek már sok mindent megért és ki tud fejezni, élvezi, hogy ráhatása van dolgokra, feszegeti a határokat, hogy miben dönthet ő maga. A világ annyira izgalmas hely, játszani annyira jó dolog, hogy nem akar az alvás miatt lemaradni semmiről. Ahhoz még túl kicsi, hogy át tudja gondolni, hogy ha fáradt, akkor nem lesz türelme játszani, és kipihenten nagyobb lenne a móka. Másrészt csökkenhet a gyermek alvásigénye, így lehet, hogy túl korán visszük aludni, azért nem sikerül. Vagy éppen az ellenkezője, azt gondoljuk, már nagy, több órát kibír ébren, és túl későn, túlfáradva visszük altatni. Akkor is nehéz szokott lenni az elalvás, mikor új módszert tanul a gyermek, tehát ha addig szoptatva, ringatva vagy babakocsiban aludt el, és most próbáljuk az ágyában elaltatni, akkor sok-sok türelem és idő kell, míg kialakul az új rendszer. Ugyanígy megbolygathat mindent, ha túl sok újdonság van az életében: költözés, kistesó születése, bölcsödei beszoktatás.
Mit lehet tenni?
A legfontosabb, hogy átgondoljuk, mi oka lehet a változásnak. Nézzük át a napirendünket, vezessünk alvásnaplót, és figyeljük meg a gyermek alásigényét. Legyen reális elvárásod arról, mennyi időt tud ébren tölteni és mennyit kell aludnia. Általánosságban egy ilyen korú gyerek éjszaka 9-11 órát alszik, nappal pedig 1-3 órát - de természetesen vannak egyéni eltérések.
Ragaszkodjunk ahhoz, hogy napközben aludni, pihenni kell, de ne legyen erőszak. Ne menjünk bele az alkudozásba, ne kapcsoljunk neki például telefonon mesét, csak hogy leüljön és lenyugodjon, mert utána nem engedi kikapcsolni, vagy rászokik, hogy csak mesével akar elaludni mindig. A kulcs abban rejlik, hogy úgy vegyük rá a gyermeket, hogy ne érezze kényszernek, legyen számára is kellemes. Ez egyrészt azért fontos, mert ha játékosan közelítjük meg a témát, akkor ő is akarni fogja, nem kell ellenállnia. Másrészt az elalváshoz szükséges a nyugodt légkör, vitatkozás után a gyerek nem tud ellazulni az alváshoz. Teremtsünk megfelelő, kényelmes környezetet, sötétítsünk be, de ne teljesen. Terítsünk le matracokat a földre, és feküdjünk le mi is vele együtt, hogy érezze, ez egy kellemes közös program lesz. Ne hancúrozzunk, mert attól csak felélénkül, inkább legyen kellemes összekuckózás. Vegyünk a gyereknek egy ölelnivaló alvós állatot, aki onnantól mindig mellette lesz alvás közben. Mi is válasszunk egy plüsst magunknak, és játsszuk el, hogy kell őket elaltatni. Akár kezdhetjük onnan, hogy megebédeltetjük a plüssöket, majd eljátsszuk, hogy ők is álmosak, dörzsölik a szemüket. Öleljük át a játékokat, és mi is bújjunk össze, mutassuk meg az alvókának, hogyan kell szépen lepihenni.
