Blog
2022.05.05 12:00

A baba altatása

A kezdő szülők hajlamosak naivan úgy gondolni, hogy egy újszülött a nap legnagyobb részét békésen átalussza, aztán hazaérkezve jön a hidegzuhany: a kicsi nyűgös, sír, kínlódik, és mindent csinálna, csak a békés, kiadós alvás nem jellemző rá. Most már tudjuk, hogy a kötődő nevelés nagyban elősegíti, hogy testileg és lelkileg is egészséges kisbabát neveljünk, így az idősebb generáció tanácsa, miszerint jobb a babát sírni hagyni, majd megerősödik a tüdeje, nagyon is idejétmúlt. De felmerül a kérdés: ha a kicsi minden apró jelzésére azonnal reagálunk, és mindent megteszünk, hogy ne sírjon, akkor nem kényeztetjük e el a gyereket? Fontos, hogy megtaláljuk az aranyközéputat, a baba érezze, hogy minden helyzetben ott vagyunk mellette, ugyanakkora megtanítsuk arra is, hogy önállóan el tudjon aludni.

A legtöbb szülő az első hetekben-hónapokban mindent megtesz azért, hogy a baba megnyugodjon: egész nap a karjában altatja, rázza a fenekét, fel-alá rója a köröket a lakásban, babakocsiban tologatja, végső esetben az autókázást is beveti. A babák egy része azonban hajlamos ehhez hozzászokni, és ahogy telik az idő, a szülők azt veszik észre, hogy a csecsemő még akár egy-két évesen sem képes segítség nélkül elaludni, annyira hozzászokott a ringatáshoz. A lényeg a következetesség, és persze az, hogy ne legyenek irreális elvárásaink: a kisbabák alvási ciklusa teljesen más, mint a felnőtteké, ugyan az első hetekben átlagosan 16-18 órát is aludhatnak naponta, egy-egy alvási szakasz általában 2-3 óra hossza csupán. Éppen ezért ne reméljük, hogy az újszülött rögtön átalussza majd az éjszakát - habár ritka esetben vannak aluszékonyabb kisbabák. Valamint arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a kisbabák még nem tudnak önállóan elaludni, éppen ezért fontos, hogy a szülei a megfelelő alvási szokásokat tanítsák meg nekik. 

Az egyik legfontosabb egy kisbaba altatásához, ne hagyjuk, hogy túlságosan kifáradjon. Egy újszülött nagyjából 1-2 óra hosszat képes ébren maradni, ha ezt elnyújtjuk csak azt érjük el, hogy annyira kifárad, hogy emiatt nem tud később elaludni. Éppen ezért elsődleges dolgunk, hogy megtanuljuk felismerni a jeleket, hogy a kisbaba álmos: dörzsöli a szemét, nyöszörög vagy sír akkor is, ha nincs rá különösebb oka, piszkálja a fülét, ásítozik és közben mégis sokat rugdalózik, nem kötik le a játékok a figyelmét, révetegen bámulja a környezetét. Minden kisgyerek más, így fontos, hogy az éppen rá jellemző jelzéseket megfigyeljük és megtanuljuk, így idejében tudunk reagálni, és le tudjuk tenni pihenni. Ekkor még nem szabad makacsul ragaszkodni szigorú napirendhez hiszen a baba alvási ritmusa gyakran változik ahogy nő, vagy éppen betegség, fogzás vagy újonnan tanult mozdulatok miatti határtalan öröm miatt például. 

Az újszülötteknek még minden hang, érzés, látvány nagyon új, éppen ezért nehezebb is őket megnyugtatni, elaltatni. Nagyjából 6-8 hetes babánál már megpróbálkozhatunk a baba önálló alvásra tanításával. Ne gondoljuk, hogy ez egyik napról a másikra célt is ér, fontos, hogy kitartóan és következetesen próbálkozzunk, ne engedjünk a csábításnak, hogy babakocsiban ringatva sokkal gyorsabban végzünk, hiszen ehhez a baba könnyen hozzá tud szokni. Szépen fokozatosan haladjunk, első lépés, hogy megvárjuk, mikor a baba már kellően fáradt ahhoz, hogy elaludjon, de még ébren van. Ekkor tegyük be a kiságyba, de eleinte jobb, ha nem hagyjuk rögtön magára, hanem ott maradunk mellette, akár simogathatjuk is egy kicsit, hogy megnyugodjon, vagy csitítgathatjuk hang susogással. Ha a baba felsír, vegyük kézbe, várjuk meg, míg megnyugszik és újra elér a félálom határára, majd tegyük be ismét a kiságyba és próbálkozzunk újra. Ezek után szépen, fokozatosan próbáljuk meg kivonni magunkat az elalvás folyamatából. Ha már többször sikeresen elaludt, legközelebb ne simogassuk, csak álljunk mellette és kizárólag akkor csitítgassuk, ha nyöszörögni kezd. Majd ha már ez is jól megy, kiságyba helyezés után álljunk egyre távolabb és távolabb, míg a végén a baba megtanulja saját magát elaltatni. Adjunk időt neki, nehogy azt higgyük, hogy ez egyik napról a másikra fog haladni, de állandó kitartással és a fokozatok betartásával végül célt érhetünk. Sose hagyjuk a babát sokáig sírni, hiszen akkor a bizalma megrendül. Tudnia kell, hogy ha szüksége van az anyukájára, akkor mindig ott lesz mellette, mégis képesnek kell lennie ringatás és tologatás nélkül is elaludnia. A babák nem azért sírnak, hogy manipulálják a felnőtteket, ők még nincsennek tisztában ilyen érzésekkel. Egyszerűen csak azokhoz a rituálékhoz ragaszkodnak, amikhez születésük után hozzászoktak. Éppen ezért jobb, ha minél előbb olyan alvási szokásokat tanítunk meg neki, amik a legjobban beválnak az adott családban.